Európa kicsit náthás bukdácsolója

Évekig ismételgettem magamnak, amikor európai témákról írogattam, még a 2007-es csatlakozásunk előtt, hogy „egészségügy: tagállami hatáskör, oktatás:tagállami hatáskör”. Már akkor is világos volt számomra, hogy nagyjából a gazdasági érdek tartja össze Európát, mindhiába nyomják a dumát az európai állampolgárságról (amelyből leginkább a mobilitással, magyarul: korlátlan koslatással tud leginkább azonosulni mindenki), de az Örömóda szövegét azóta is szerintem mindössze 35 ember tudhatja egész Romániában, azokat leszámítva, akik már zenesuliban megtanulták... 

Nos, 2020. május 9-én, én meg szeretném üzenni ennek az Európának, akihez nem jó túl nagy reményeket fűzni: személyesen egyáltalán nem bánnám, ha az Unió kicsit letámadná a szuverenitásunkat, a nagyszerű tagállami nagy mellényünket, és az említett két szakterületet is európai hatáskörbe helyezné át.

Azzal kezdődhetne a jelenet: „Na, lássuk, mit tanultatok az elmúlt szinte két hónapban egészségügyből és oktatásból? Románia?! Jóóóó, naaaaagyon jóóóó… Ülj leeee, néééégyeeees!”  

Mert mit is tanult Románia az egész járványidőszakban a társadalom két legfontosabb szegmensén? 

Hát például azt, hogy az egészségügye mínuszait nagyszerűen tudja maszkírozni katonai rendeletekbe foglalt ügyes megszorításokkal („ha megülnek a seggükön, abból baj nem lehet”) az oktatásbeli katasztrofális helyzetet be lehet csomagolni túlzott, atyáskodó aggodalmaskodásba („jaj, inkább ne terjesszük a vírust, akinek van hozzá paripa és fegyver is, hadd sínylődjön még másfél hónapig a home school-ban”)…  A paternalista állam szép megnyilatkozásait láthattuk az elmúlt két hónapban, számtalan formájában gyönyörködhettünk, és közben szedhettük össze az állunkat a padlóról, miszerint „ezek tényleg azt hiszik, hogy halvány ibolyánk sincs arról, hogy ők mit is játszanak”. 

Ebből az ártalmas, külső ráhatásoktól és európai szabályozásoktól mentes szuverenitásból nem kérnék szépen a továbbiakban. Lazán leváltanám ezt a böhömnagy önállóságunkat az Európai Egyesült Államokra. Hiszen ez a járványhelyzet szépen megmutatta, hogy ez az egész szuverenitás egy rossz vicc, egy lufi, amit szépen fel lehet fújni kerekre és lehet masírozni vele, de különben csak arra jó, hogy a döntéshozók szürkeállomány hiányában is nyugodtan nyomorgassák országuk népét.

Kérem, kedves traktoristák, Romániában az egészségügy és az oktatás is csupán egy potyogtatós fabudi a kert végében. Hiába aggatunk rá karácsonyi díszeket, akkor is lefagy a fenekünk benne, nem lesz tőle összkomfort. Ez az igazság…

És azon mind gondolkodtam: ha már úgyis Kínától vásárolunk maszkokat és egyéb egészségügyi felszereléseket összeurópailag, nem menne-e könnyebben a dolog, ha együtt shoppingolnánk. Lehet, még diszkontot is kapnánk, ha 26 vásárolunk egyszerre… 

És ha már a romániai orvosok az osztrák betegek lázát mérik, és az olasz pácienseket Németország tartja lélegeztetőn (és ez a sor még bővíthető), akkor miért ne lehetne ezentúl egy nagy közös európai egészségügy?

Mondjuk, itt kicsit kilóg a sorból az orosz katonai orvosokat szállító kilenc repülőgép, amely Olaszországnak volt segítség. És a segítség mellett mindenképp jó volt arra is, hogy Oroszországnak ne lehessen odaszólni, hogy valahogy javítsák már meg az ablakokat azokban a kórházakban, ahonnan azok az orosz orvosok potyogtak ki szerre „furcsa körülmények között” az elmúlt időszakban, akik azt merészelték mondani, hogy nem is olyan fényes a helyzet az orosz egészségügyben (ennyit az Európai Unió külpolitikai mozgásteréről). 

Ami meg a hazai oktatást illeti, azt hiszem, D kategóriás amerikai horrorfilmet lehetne forgatni, mert nagyon hálás téma ilyen tekintetben. A történet szólhatna arról, mondjuk, hogy mindig eltűnik a miniszter, abban a szent pillanatban, amikor az oktatásbeliek végre rájöttek, hogy mi a spíl. És a történetben még lehet egy olyasmi is, hogy járvány ürügyén 2 évre bezárják az oktatási intézményeket, utána meg úgy felejtik...

A viccet félretéve, én azt gondolom, hogy idehaza mindkét szakterülettel már éppen eleget kísérleteztek három évtized alatt sikertelenül ahhoz, hogy megérjen egy kevéske európai szabályozásra.

Persze, magam is tudom, hogy ez amolyan „álmodik a nyomor” kategória… 

Akkor vegyük úgy, hogy fennebb mindössze annyit mondtam, hogy egyáltalán nem állunk jól, és ez továbbra is nagyon ijesztő. Félelmetesebb bármilyen vírusnál…