Az elmúlt két hetem egyetlen nagy húsvéti
kavalkád volt, többek között a munkám miatt is, de ma aztán tényleg kirúgtam a
hámból. Műkedvelő (mondjuk úgy, hogy alapismeretekkel rendelkező) művészettörténészként,
és ájtatos képzőművészet fogyasztóként is…
A feltámadt Jézus különböző, művészi igényű,
kortárs képi ábrázolásait kerestem. Időközben rá kellett jönnöm, hogy ebben a
témában én aztán egyáltalán nem szeretem a (és igazából nem is találtam nagyon
jó) figuratív ábrázolásokat. Persze, leszámítva az ikonfestészetet, amelynek
teljesen másak az eszközei, jelentései, formavilága stb.
Tény az, hogy a hosszas keresgélésem során
arra is rájöttem, hogy egyáltalán nem könnyű téma, és rendszerint nem is „abszolválják”
elfogadhatóan azok, akik nekiugranak a megformálásának.
Úgyhogy megosztom itt a mai ínyenckedős napom
eredményeit, mert igazán elégedett vagyok azzal, amit csekély 4 óra keresés eredményeként találtam. A műveket szigorúan a rábukkanás sorrendjében ismertetem.
Az első ez lenne. Egy aukcióra szánt munka, amelynek
az alkotóját elég nehezen derítettem fel, hiszen előbb a munkára találtam rá, és
ott meg csak egy képmagyarázat volt, na meg az, hogy hol kell betenni a művet a
„kosárba”.
A művészt Alexandra Romancsaknak hívják, nagyváradi és a nagy-britanniai Coventry Egyetem hallgatója volt. A képmagyarázat a következő: „Válaszként
hoztam létre ezt a munkát arra, hogy a Halloween alkalmával a halált
ünnepeljük, így fel szerettem volna hívni a figyelmet, miszerint nekünk, keresztényeknek
a halál halálát kéne ünnepelnünk Jézus feltámadásával, nem pedig a bűnt.”
Mindenesetre (magyarázattal vagy anélkül), én a munkájába abszolút azonnal
beleszerettem, főként az egyszerűsége miatt.
A második, amire rátaláltam, és azt mondtam, hogy
„hmmmm, egyáltalán nem is rossz”, az egy afroamerikai grafikus, festő, Wayne Pascall alkotása, akiknek nagyon érdekesen vegyesek a munkái: vannak számomra
emészthetetlen giccsbe hajlók, de vannak teljesen érdekes, Gauguinre emlékeztetők
is. Ez a „feltámadós” ábrázolása pedig nagyon kifejező számomra.
A harmadik, amelyre rátaláltam, és nagyon
szerettem, azonban csak részben kapcsolható a megjelölt tematikához, az az
aromán festőművész, Arthur Verona (1867-1946) festménye, akinek egyébként csodás munkái vannak. Ez az olajfestménye Jézust ábrázolja, amint csodát tesz, és lecsendesíti
a vihart. Azonban a festmény kromatikája, de a teljes összhang is engem jelentésekben a feltámadás felé "irányít":
És ha az ember 4 órán keresztül töviskoronás
Krisztusokat lát a laptopja képernyőjén, akkor egy idő után már mindenütt azt
fedezi fel. Még az üres kávéscsészéje alján is.
Ez a művészet azonban tiszavirág
életű és egyszerhasználatos volt, mint manapság az egészségügyi maszk meg a gumikesztyű.
Azóta már rátöltöttem egy újabb rend kávét,
úgyhogy ezennel oda is lett a „fine art”.
Ja, de attól még nonfiguratív volt. Pont olyan, amilyennek szeretem :-) ...
Comments
Post a Comment