Tegnap
rám köszönt Elise. Megörültem, hogy eszébe jutottam „csak úgy”, és jelezte is ezt, „csak
úgy”, egy fotó társaságában.
Jártában-keltében megmutatta a szülővárosunk
legszebb részét. Így fürdőzött a napsütésben:
A
fotóról az ötlött fel bennem, hogy „milyen szép város, és… még csak nem is
lakják”. Helyszíni beszámoló szerint még a rend emberei sem zavarták a
nyugalmát. Nem is kell semmiféle ember ahhoz, hogy páratlanul fenséges legyen a
napsütésben (Kronstadt). Ez szemmel látható...
Igazából
nem is tudom, hiányzunk-e mi onnan? Hiányzunk-e vajon a Tanácstérnek?
Egyelőre
nem úgy tűnik, de ez persze változhat. Mint egyébként minden a karanténban:
most például éppen szomorú, borongós idő van Brassóban...
Comments
Post a Comment