Többen is nekem szegezték a kérdést a
napokban: honnan gyűjtöttem a bátorságot, hogy a biztosat egyszerűen otthagyjam
a bizonytalanért, a távolban valahol pislákoló fényecske ábrándképéért egy válsághelyzetben?
Mondhatnám azt is, hogy a járvány tisztította,
csupaszította le annyira a dolgokat, hogy már sokkal élesebben látok, azonban
ez nem teljesen igaz.
Szinte négy éve, egy nagyon izzasztó és
kimerítő július 23-án kötöttem egy szövetséget, nevezhetném vérszerződésnek is,
de most ne ungárise tragizáljunk. Nem
volt ez ennyire konkrét akkor, de azóta egyre konkrétabb. Ez a szerződés addig
példátlan módon tett olyannyira felelősségteljessé, hogy azóta, ha valami a megkötött
szövetség útjába gördül bármilyen akadályoztatás formájában, annak
következménye van.
A lányom születésekor ugyanis csoda történt:
elkezdtem látni a fától az erdőt. Addig simán csak jó munkásember voltam, akit
vagy megbecsültek, vagy nem (inkább nem, de ez az én hibám is volt: miért
hagytam?). És akkor egyszeriből, még számomra is teljesen megfoghatatlanul
megkaptam a legfontosabb hatáskörömet: anyuka lettem. Elsősorban anyuka, és
csak utána az összes többi.
Nos, ez sokak számára furcsa lehetett, mert én
továbbra is látszólag ugyanúgy nyomtam az ipart, és csak időnként jeleztem,
törtem ki, hogy bocs, a teljes erőbedobás mellett nekem másak a prioritásaim.
Igen, nagyon érdekelnek a briliáns elméletek, ötletek, projektek, de nekem a
gyermekem jóléte és ellátása a prioritás. Úgy tűnik, hogy nem voltam elég
explicit. És közben egyre nőtt és vérmesedett bennem az anyatigris.
Nyilván, egyedülálló szülő esetében ez a
felelősségteljesség egy diffúz dolog, mert egyszerre kell a munka mezején
helytállni, termelni, és az egyéb prioritásokat szem előtt tartani. Nem
panaszkodom, de azt elmondom: rémes és idegesítő, hogy ezt hányan meg hányan
nem értették, nem értik a mai napig sem, pedig elég szemléletesen
megmagyaráztam ezerszer. De hiába…
Ez az anyatigris pedig most
a váltás mellett döntött. Legyűrte a félelmet, a kétségbeesést és aggodalmat, és
valami mást választott. Valami nem aggasztót. Még az ellendrukkerektől és
farkasemberektől sem rettegve. Rágogassák nyugodtan a papírgalacsinokat!
Attól a szövetség szövetség marad, és arra
megyek, amerre ez visz, nem arra, amerre sodor a bármi egyéb, amit mások
fontosnak tartanak.
Nos, ez adja az erőt. Nincs ebben semmi
titkos, semmi megfejthetetlen, semmi okkult.
Ez pont ilyen egyszerű…
Comments
Post a Comment