Arról, hogy mi segít…

Ki sem nyílt rendesen a csipánk, és már vásároltunk hajnalok hajnalán családilag, ketten és karanténosan kábé három hétre (vélhetően)... Most ez ilyen, hogy minden vásárlás vagy „hadművelet”, vagy pedig közös „ügy”, ami kvázi ugyanazt jelenti – azzal a különbséggel, hogy az egyik megnevezés valamivel szelídebb. 

Ilyenkor például nem fürdőkád fertőtlenítőt vásárol az ember, hanem lelézerkardozza Mariskát/Mioarát, aki később kelt fel és érkezett meg az üzlet bejáratához, amikor pedig már a cuccos is beszerezve, azt meg úgy hívják, hogy "sikerült minden feltételt megteremtenünk ahhoz, hogy előírásszerűen vigyázzunk családunk jó egészségi állapotának megőrzésére”. Így nevezik az „ügyet”… Ilyen „ügyből” szerencsésebb esetben heti egy nagyobb adódik, ha megfelelőképpen betartjuk a szabályokat, és megnyomjuk a fenekünket egy vagy több felületen.

Persze, az akció előtt még kisebb csoportban – ezerszer használt egyszer használatos arcmaszkban, hajfestő kesztyűben és zsebszesszel felvértezve – elgondolkodunk azon, hogy járvány idején mi az, ami igazából segít? Mi ilyet még nem csináltunk… Meg igazából nem is látszik, hogy jól csináljuk-e? Nem ad senki osztályzatot rá...

Kisütöttük viszont, hogy végső soron két dolog fontos (delegálva részfeladatokra): az egyik az elővigyázatosság, ami kábé úgy néz ki, hogy a házból való kilépéskor „szesz előttem, szesz mögöttem, na meg egy kicsi Igienol is itt-ott, a végcélnál”, a további hozzájárulás meg a Szent Transzcendenciára van bízva. Mert az említett akció sikeréhez egy kevéske fentről jövő segítség is elkel, például hogy jó helyre és jókor spricceljünk, éppen ne jöjjön senki, amikor az ember bevetésen van (magyarán: amikor épp a heti vásárlást bonyolítja) stb.

Na, ezt hívják normál körülmények között is szerencsének! Amikor permetezés, gyors vásárlás és újabb permetezés közben az ember érzi, hogy a Fennvalónak még dolga van vele. És úgy szeretné, ha ez sokakra kiterjedne - szűkebb és tágabb közösségekre.

De vegyük például Józsit, aki milliókkal együtt kezdő karanténos, így a járványt a szomszédoknál, a blokk előtt és az egyéb, általa ismert, társadalmilag hype-os helyen tölti maszk és minden egyéb nélkül, mert Józsi egész életében laza volt, miért kezdene most vakbélgyulladásnak lenni?   

Mit mondhat ilyenkor a Szent Transzcendencia? Úgy képzelem, hogy valami olyasmit: „Jaj, Józsi, én úgy meguntam már ezt a lazázást, de most komolyan! Mindent értek én, és szolgáltatom is neked a szerencseadagodat, amíg a készlet tart, de azért most már neked is kéne valamit akcióznod, mert ez így nem fair…” 

Nos, ilyenkor kell otthon maradni, hogy a szükséges fifty-fifty meglegyen…

Lehet, hogy az valamivel jobban segít!